A kora középkori gazdaság és társadalom, feudalizmus kialakulása Európában.

2008. január 5., szombat

A kora középkor (V-X. század)

A kora középkori gazdaság és társadalom, feudalizmus kialakulása Európában.

(Frank példán keresztül)

A korai feudalizmus idejét Nyugat-Európa fejlődésében az V-X. századig terjedő időszakra tehetjük. A Római Birodalom nyugati részén a IV. századtól a gazdasági élet súlypontja a mezőgazdaságra tevődött át. A nagybirtokon belül megvalósult az ipar és a mezőgazdaság egysége: zárt önellátó rendszerek alakultak ki. A birtoknak két fajtája volt: az allódium és a faluközösség. Ekkor a parasztok már érdekelve voltak a termelésben. Kezdetben legelőváltó gazdálkodás, majd két- illetve háromnyomásos gazdálkodás volt a jellemző. Feltalálták a nehézekét is (germánok, IV. sz.). Új társadalmi rétegek jöttek létre, a két legfontosabb a földbirtokosok, akik földtulajdonnal rendelkeznek, és a jobbágyok, akiket csupán a földhasználati jog illetett meg. Az uralkodó osztálynál a hűbéri függés teremtett hierarchiát.

Hűbéri láncolat: király (dominus, senior), a király hűbéresei a nagybirtokosok (seniorok és vazallusok egyszerre), a nagybirtokosok hűbéresei (vazallusai) a kisbirtokosok voltak. A jobbágyság faluközösségben élt, vagy allódiumon vagy, a földesúrtól kapott földön gazdálkodott. Három társadalmi csoportból alakult ki:1. a római kori colonusokból. 2. a római és a germán rabszolgákból, 3.a szabad germán harcosokból. A földhasználat fejében robottal tartozott, ezen kívül terményjáradékkal és minimális pénzjáradékkal. Nem csak gazdasági, hanem személyi függőséget is jelentett ez. A királyi adományokból nagy földtulajdonnal rendelkezett a katolikus egyház is. Itt is megjelenik a hierarchia: az élén a pápa állt, aztán az érsek, majd az esperes, őt követte a plébános.

A népvándorlás során a Rajna és Maas vidékére frankok telepedtek le. A frank állam megteremtése Klodvig (481-511) nevéhez fűződik, aki egyeduralmat alakított ki. Elfoglalta egész Galliát, fölvette a kereszténységet, így elnyerte a pápa támogatását. A királyi udvar főembere és a király bizalmasa a majordomus volt, a királyi hatalom hanyatlásakor azonban a nagybirtokos arisztokrácia képviselője lett a királlyal szemben. A VII. Században a majordomus tisztség a Karoling család kezébe került és örökölhetővé vált. E család egyik tagja Martell Károly győzelmet aratott a bevonuló arab csapatok felett (732 - Poitiers).

Fia Kis Pippin 751-ben eltávolította a Meroving uralkodót, a pápával királlyá koronáztatta magát. A legkiemelkedőbb Karoling uralkodó fia Nagy Károly volt (768-814). Háborúi során a hajdani Nyugatrómai Birodalom jelentős részét megszerezte. 800-ban császárrá koronáztatta magát. A közigazgatást átszervezte: a birodalmat grófságokra osztotta, élükre a grófok kerültek, a határ mentén őrgrófságokat hozott létre, élükre őrgrófok kerültek. A császári udvar főtisztviselői a kancellár és a főkáplán lett. Nagy Károly birodalmát utódai 843-ban a verduni szerződésben 3 részre osztották: 1. Nyugati Frank Királyság (későbbi Franciaország); 2. Keleti Frank Királyság (későbbi Német-római Császárság); 3. Itáliából, Burgundiából, Lotaringiából álló terület.

0 megjegyzés: