A magyar államalapítás

2008. január 5., szombat

A magyar államalapítás

Mutassa be azt a folyamatot, melynek során Magyarország Géza fejedelem és Szent István uralkodása idején a keresztény-feudális Európához csatlakozott.

A törzsfők ráébredtek, hogy fennmaradásukat jelentősen megkönnyítené a keresztény hit felvétele. Géza, Árpád dédunokája, Taksony fia volt. 972-ben állt a magyar törzsszövetség élére. Nem sokkal hatalomra kerülése után már fel is vette a kapcsolatot Nagy Ottó császárral, és térítő papokat kért tőle (973- quedlinburgi követjárás). Géza fenntartotta magának a jogot, hogy pogány isteneinek is hódoljon, de családját megkereszteltette, és fiát is keresztény hitben neveltette. Később fia, István (pogány nevén Vajk) részére megszerezte feleségül Ottó unokahúgát, Gizella bajor hercegnőt. Örökösének és utódjának Istvánt jelölte ki (primogenitura). Ezzel a lépéssel Géza szakított a szeniorátusi öröklési renddel, melynek értelmében a legidősebb férfirokoné lett volna a hatalom. A hagyományos öröklési rend értelmében, Koppánynak kellett volna kapnia a hatalmat, ezért Istvánnak legelőször 997-es trónralépése után vele kellett megküzdeni és le is győzte. István II. Szilveszter pápától kért koronát, melyet 1000. karácsonyán, vagy 1001. január 1-jén fejére tettek. Ezután megkezdte a régi rend lebontását és az új rend kiépítését. Uralkodása kezdetekor le kellett számolnia Koppánnyal, Ajtonnyal, Gyulával, így meghódította Erdélyt is. Bevezette a földesúri jogokat és a korona védelmét. Független egyházmegyéket szervezett (10 püspökség, közülük Esztergom, Kalocsa érsekség). István bevezette az egyházi tizedet és hatalmas földterületeket adott az egyháznak, amit a leggazdagabb főurak is követtek. Sorra alakultak monostorok is. Az egyházi birtokok megjelenésével a föld értéke jelentőssé vált. Az egyházi birtokokon kialakultak az uradalmak, de a pontos birtokhatárokat a XIII. századig jelölték csak ki. István a betelepített német lovagoknak szintén hatalmas területeket adott. Hatalmas lakatlan területek voltak az országban, pl.:Dél-vidék, Erdély. Az ország tényleges határai természetes vagy mesterséges védőrendszere a gyepük voltak. A belső területeket vármegyékre osztotta, melynek élén a megyésispán állt. Az ország belsejének védelmét a várak látták el, amelyek Esztergom és Fehérvár kivételével földvárak voltak. A várak voltak a katonai szervezetek alapjai, melyeknek a vezetője a várispán volt. A várjobbágy kalandozó harcos, a jobbágyok leszármazottjai. Várnép, örökösen a vár szolgálatához kötődnek, földművelés, állattenyésztés a dolguk. A jövedelmeken az uralkodó és a várispán osztozik: terményadó, pénzadó, heti piac, út- és hídvám. Kétharmad rész a királyé, egy harmad rész a várispáné. A királyi udvar szükségletei a természeti gazdálkodás viszonyai között az udvarházak hálózata biztosította (élén az udvarispán). A királyi kincstár volt az államháztartás alapja. A kincstár pénzjövedelmei a sókereskedelem, ezüstbányászat, a pénzverés, lókivitel hasznából, pénzbírságokból, és az önálló termelőktől szedett pénzjáradékból állott. A királyság vezető testülete a királyi tanács, a résztvevői püspökök, és a megyésispánok, az uralkodó nevezi ki őket , vezetője a nádorispán, aki a király helyettese.

Az államalapítással járó legfontosabb intézkedéseket két törvénykönyvben szabályozza.

Az első törvénykönyv közvetlen a királlyá koronázása után született, a második 1030-1038 között:

- Királyi tulajdonból senki semmit nem vehet el.

- Ha valaki szolgáját szabaddá tette, akkor a főúr halála után is szabadok maradnak.

- Az ispánok és a katonák szabad embert nem vehetnek szolgálatban, de ha ezt megteszik, saját szolgáikkal kell fizetniük.

- Ha pap és ispán valakit ökörrel lát dolgozni vasárnap, akkor az ökröt vegyék el tőle és adják a vár népének.

- A papok és az ispánok adják meg a falusi bíróknak, hogy vasárnap mindenki menjen el templomokba, kivéve, aki a tüzet őrzi.

- Tíz falu építsen egy templomot, a király gondoskodjék ruháról, a püspök papról és könyvekről.

- Ha valaki gyilkosságot követ el, 120 aranypénzt fizessen, ha valakinek a szolgája más szolgáját megöli, akkor a gyilkos szolgát adják a megölt szolga helyébe. Ha szabad ember öli meg valaki szolgáját, adjon másik szolgát.

0 megjegyzés: